Adunk egy 1.500 Ft-os kupont, ha feliratkozol hírlevelünkre! Részletek »

Szemét ügyek

2014.10.17. forrás: Vízpart

Néha hosszasan elgondolkodom, hogy mi késztet arra egy szellemileg ép – nem fogyatékos – embert, hogy a különböző mocskaitól úgy szabaduljon meg, hogy kiviszi a természetbe, leggyakrabban a folyók, patakok partjára és szétszórja. Talán abból a megfontolásból tesznek így, hogy az árvíz majd úgyis tisztára mossa a partot, eltakarítja a szemetüket, és ezzel „tisztára mossák magukat is”. Az áradások valóban elviszik a szemét javát, de nem a világ végére. Valahol, talán pár kilométerrel odébb, valakinek az udvarán felhalmozza majd a jó kis baktériumtelepet, és majd szidjuk az árvizet, hogy mennyi fertőzés okozója. Az ilyen szemetelőknek talán eszébe sem jut, hogy az ő portájára is vihet a víz valami ajándékot, amit valahol fentebb a folyón egy hasonló szellemi képességekkel rendelkező ember ömlesztett le. Arról nem is beszélve, hogy a szennyezett vizek a talajban eljutnak a kutakig, és meg is ihatjuk a saját szennyünket.

Szezonindító akciókhirdetés

Mikor a vízparton ilyen hulladéklerakókba botlok, azon töprengek, hogy feltett szándékunk mindenáron tönkretenni a természetet és a vizet, ami az életet jelenti mindannyiunk számára. Gondoljunk csak bele, mennyi vizet is fogyasztunk naponta. Valamint az étel, ami az asztalunkra kerül, annak is kapcsolata van a vízzel valamilyen szinten. A zöldségek direkt módon állnak kapcsolatban a vízzel, a hús még lábon járó korában fogyasztott vizet, a tojás, bizony a tyúkok is isznak, a halak azok meg benne élnek ugye, és lehetne tovább ragozni. Nos, mi emberek mindezt semmibe vesszük, és csak hordjuk és hordjuk a mocskot a vízbe.
Azt még talán megértem, hogy magunk iránt nem érzünk semmilyen felelősséget, de embertársaink iránt azért lehetnénk egy kis törődéssel, ugyanis nekik is pont annyi rosszat okozunk. De talán pont ezzel magyarázható ez a szemetelési jelenség, hogy nem érdekel senki, egy vállvonással el van felejtve minden. A gyerekeinkre azért gondolunk?
Mindenhol arról beszélnek, hogy fogyóban vannak az édesvizek, egyre kisebbek a patakok, a folyók, zsugorodnak a források, és mi azt a keveset is bemocskoljuk, ami van.

Az állatvilágról érdemes egyáltalán említést tennem? Sajnos, ha embertársaink iránt sem érzünk semmilyen felelősséget, akkor miért érdekelne az élővilág. Ezzel a szemeteléssel egyenes úton romboljuk a vizek élővilágát. Nem csak a halakra kell gondolni, hanem a különböző vízi rovarokra, azokra a madarakra, amelyek a vízből szerzik be a táplálékukat (pl. vízirigó, jégmadár stb.). Viszont azt se felejtsük el, hogy minden élőlény kapcsolatba kerül a szennyezett patakkal, folyóval, ugyanis valahonnan inniuk kell, és őket a szupermarketekben nem szolgálják ki ásványvízzel.

Elvonatkoztatva a környezetre káros hatástól, figyelembe vehetnénk, hogy látványnak sem szép az, amit magunk után hagyunk a vízpartokon. A zöldellő vegetáció között nem fest szépen a piros nejlonzacskó, vagy az olajos hordó, esetleg egy rozoga kanapé. De az is lehet, hogy az én ízlésemmel van a baj, és ezek a tárgyak mind-mind feldobják a látványvilágot.

Nemrég, kora reggel, a Küküllő parton arra lettem figyelmes, hogy a szemközt lévő parton megjelenik egy alak, két jókora zsákkal, és hatalmas nyögés kíséretében a vízbe dobja azokat. Nem azért nyögött, mert lelkileg megerőltető volt, hogy ezt kell tennie, hanem mert annyira tele voltak pakolva a zsákok. Mikor rákiabáltam, hogy nem sül le a bőr a pofájáról, gyorsan visszament az udvarára, becsukta mag mögött a kaput, és ezzel részéről le is volt tudva a dolog. Sajnos, nem tudtam bemenni a vízbe a zsákok után, már elég hideg van, és vizes lábbal baktatni egész nap nem a legjobb dolog, pedig szívesen visszavittem volna neki a kincseit. Az eset a város határán belül történt, ahol heti rendszerességgel van szemétszállítás. Ez az eset csapta ki nálam a biztosítékot, és határoztam el, hogy megírom a fenti sorokat, mert ez is a valósághoz tartozik.

Ingyenes szállításhirdetés


Horgászhírek

Még több horgászhír »