Horgász akciók 920

Harcsák a Dunából

Abban, hogy 2 évvel ezelőtt elhelyeztem egy csónakot egy dunai kikötőben, hogy könnyedén, és rendszeresen ki tudjak járni a nagy folyóra, igen komoly szerepe volt egy barátom érdekes mondatának. Megbízható srác, ezért nem is engedtem el a fülem mellett az információt, hogy ő bizony 10 kuttyogatásból 9-szer fog a Dunán.

Tavaly az első csónakos dunai esztendőmben annyi mindent kellett tanulnom, állandóan radaroztam, és inkább a pergetésre helyeztem a hangsúlyt, ha nagyritkán ki tudtam jutni a vízre. Az idén viszont elhatároztam, hogy a kuttyogatást és a műcsalis harcsahorgászatot nem fogom félvállra venni. Nagyon vártam a szezon elején, hogy tisztuljon a víz, és már nézelődtem, hol tudom a legcombosabb nadályokat beszerezni.

A Duna-szakasz, amit gyorsan elérek, Vác és Dunakeszi között helyezkedik el, így először ezt a szakaszt akartam feltérképezni. Kezdetnek a mélyebb részekre koncentráltam, majd szép lassan kezdett körvonalazódni, hogy szinte bárhol találhatunk halat. 

Az első kuttyogatásom alkalmával 4-5 méteres vízről indultam el. A radaron szépen követtem az aljzat változásait és ügyeltem arra, hogy a csali (4 szál nadály) nagyjából 30-50 cm-re maradjon a fenéktől. Ez nem volt mindig egyszerű, mert ezen a szakaszon gödrök és padok váltogatták egymást. Az első kapást egy gödör után kaptam. Annyira gyenge volt, hogy be is néztem. Kicsit megrázta a spiccet, és cipelte a csalit, majd lelépett. Ennél jóval látványosabb akciókhoz vagyok szokva, ilyenre nem ütök oda. Felnézve a cuccot hiányzott 2 nadály. Nagyjából ebben a pillanatban döntöttem el, hogy összerakok egy Dunára specializált kuttyogató felszerelést. Erről később. 

Elég sűrűn ütöttem a vizet egy teljesen sima aljú közepes fejű fával. Időnként láttam harcsás felemelkedéseket a radaron, de a következő akcióig egy mély szakaszig kellett várnom. Itt a víz kissé lelassul, ami eleve nagy előny, ráadásul 200-250-es budapesti víznél jó 8 méteres mélység van vagy 4-500 méter hosszan. Na, itt mozdult a harcsa rendesen. A kuttyogatás hatására volt olyan, hogy 2-3 harcsa indult el az aljáról egyszerre, éreztem, hogy nem sokat fog váratni magára a kapás. Úgy is lett. Láttam a radaron, hogy határozottan indul, tekintetemet a bot spiccére emeltem, s épp elkaptam, amikor megütötte, majd hajtotta szépen a mélybe.

Odacsaptam neki, ült a bevágás. Azt is éreztem, hogy a bevágás erejével felemeltem a halat, s, hogy nem a kapitálisok közül való. Azért megrázta magát és visszatört a mélybe. Hajbókolt a botom, s még a fék is megszólalt a 0,25-ös fonott késztetésére. Harcsás váltásokkal rántott nagyokat, de folyamatosan kényszerítettem egyre magasabbra. Elég hamar adta a buborékokat, az egész küzdelem nem volt 4-5 percnél több. Aztán meg is láttam márványos testét a felszínen. Az első tippem szinte hajszálra bejött. Olyan 10-es formát mondtam, a mi a mérlegelésnél 10,15 kg-ban realizálódott. Első dunai kuttyogatós harcsám a csónak alján hevert a horgászat megkezdését követő 40. percben. Ezt az átlagot el tudnám viselni hosszabb távon is. Hát, így kezdődött.

Ezen a nyáron jó párszor kimentem újra kuttyogni, és valóban ritka volt, hogy nem jártam sikerrel. Ha a víz nem volt az átlagosnál gyorsabb, vagy a szél nem nyomott túlzottan, azt a 3-4 jó kapást, és 1-2 harcsát minden alkalommal megfogtam. Ahogy a barátok mesélték, jelenleg igazi nagy öreg harcosokra elvétve lehet csak számítani. A 10 kg feletti halat már süvegelni kellett ebben a szezonban. Sőt a kikötő történetében is csupán egy darab 40 felettiről tudnak, az is hosszú évekkel ezelőtt esett el. A dolog kétoldalúsága mégis szórakoztató, hisz azzal együtt, hogy kapitálisokra kevéssé lehet számítani, kisebbekből viszont van bőven. Így aztán tényleg ritka, hogy az ember hal nélkül marad.

Szeretnék mindenki tanúságára néhány szót szólni a felszerelésről. Már többször is jeleztem írásaimban, hogy alapvetően a finom felszereléseket részesítem előnyben, és gyakran egy árnyalatnyival gyengébb motyóval szállok harcba, mint azt a azonos körülmények között a nagy átlag tenné. Már az előzetes hírek alapján a brutál kuttyogató felszerelésemet el se hoztam Budapestre. Ennek alapja egy 2.10-es 50 librás PENN bot. Egy törhetetlen erőemelő bot, igazi ebrós matuzsálemekhez. A Dunára nem való. Helyette egy PENN PowerStix 1+1-es (tehát nyélbetoldós) 2,40-es 20/30 librás bottal kezdtem a víz vallatását. Egy nyár tapasztalataival a hátam mögött, még ez is sok. Számtalanszor éreztem azt, hogy a spicce majdnem durva a finomabb kapások megmutatására. Mivel én kizárólag spiccről kuttyogatok, és úszót soha nem használok, fontos, hogy a bot hatékonyan jelezze a kapást.

Így aztán beszereztem egy szintén 2.10-es Mitchell Premium 50-150 grammos botot, aminek sokkal lágyabb a spicce. Ez a botcsalád kifejezetten olcsó, ez a darab meg különösen. Az első komolyabb bevágásra viszont olyat reccsent (remélhetőleg csak a lakk), hogy kicsit megtorpant benne a bizalmam. Azt hiszem, hogy át fogom nézni a Shakespeare új Ugly Stikjeinek kínálatát, és abból fogok egy 2.10-es 10/20 libra körüli nyelet megrendelni. Az Ugly Stikkek gyakorlatilag tényleg törhetetlenek, kiváló, speciális anyagból készülnek. Korábban is volt már kuttyogató botom ebből a családból, de valaki elkunyerálta, és az évek alatt nem pótoltam.

Azért jelenleg is használom a Mitchell Premiumot, egyelőre azzal még csak 6-8 kg-ig jutottam, igazán nem lett próbára téve. Ezekhez egyébként kiváló, a bevágásaimat kellett kicsit visszafogottabbá tenni, mert abban a pillanatban kapja meg a bot a maximális terhelést. Sok videót készítettem kuttyogatásokról, és kikockázva a bevágásokat, olyan mértékben hajlik meg a nyél egy pillanatra, amit kevesen hinnének el. De ezt egy kuttyogató botnak bírni kell!

Meg kell jegyezzem, hogy továbbra is nehezen tudom feloldani az ellentmondást, hogy a kuttyogató bot spicce a lehető legközelebb legyen a kuttyogatás helyéhez, és közben a nyél is a kezem ügyébe legyen, hogy ne maradjak le egy gyorsabb kapásról. Nyilván minél rövidebb egy bot, ez annál könnyebben megoldható. Viszont a fárasztás hatékonysága miatt 2,10 m alá nem nagyon szeretnék menni. Így vagy a spicc van optimálisan közel a kuttyogatóhoz, vagy a nyél. Egyedül rákényszerülök egy kompromisszumra. A tökéletes az, ha az ember nem egyedül üti a vizet, és a társ akár kézben tartott bottal horgászva oda tudja nyújtani a spiccet a kuttyogató kézhez.

A szezonban eddig összesen több, mint 20 harcsát fogtam, ebből az említett 10,15-ösön túl összesen 2 db volt még nagyobbacska, egy 12-es és egy 14,70-es. A derékhad 4-6 kg, és még kisebbek is gyakran vámolják a nadályokat. Úgy tűnik, hogy most leginkább ezekre a súlyokra lehet számítani ezen a szakaszon.

A sikereken felbuzdulva határoztam el, hogy azon a bizonyos jó szakaszon megpróbálom műcsalival is megfogni a harcsát. Tavaly is fogtam kettőt wobblerrel, de azok kevésbé tudatos horgászatok voltak. Két opcióban gondolkodtam. Az egyik a nagy gumihallal való horgászat, a másik a vertikális wobbler, amit csorogva remekül tudok emelgetni az aljzat felett. Be kell vallanom, hogy a nagy gumihalas pecáig még nem jutottam el, viszont a vertikális wobblerezés izgalmába belekóstoltam.

A Sebile Flatt Shad, mint csali adta magát, szerintem nincs is igazán más, erre a célra megfelelő wobblerem. Viszont a francia cimborák az ő szép, és harcsában igen gazdag folyóikon nagyon eredményesen űzik pont ezt a műfajt ezzel a csalival, így bizalmat megelőlegeztem és nem is kerestem alternatívát. A merítés egyelőre nem túl nagy. Négy alkalomból 2 halat sikerült megakasztani, egy 3 kg körülit és egy jó 8-asat. Volt még egy igen nagytestű hal a horgomon, ami 1 perc elteltével leakadt, de gyanítom, hogy egy böszme nagy busa lehetett, mert igazán nem volt nyálkás a zsinórom, és hiányoltam 1-2 harcsás specialitást a rövidke fárasztásban. Ennyire kevés idő alatt nem könnyű megítélni, lassú komótos mozgása volt, de ennél több nem derült ki. A vertikális horgászathoz is az említett 1+1-es PENN 20/30 librás botot használtam, erre alkalmasabbnak gondolom, mint a kuttyogatásra.

A Tiszán a wobbleres harcsázás legjobb időszaka a szeptember és az október, szóval Dunán is reménykedek hasonlóban. Rá fogok próbálni néhányszor, szeretnék még néhány bajszost átverni.

 

 

..
Ezek megvoltak?bezár
Tovább a Fishing Time-ra »
Kiárusítás

hirdetés