2014.08.22. forrás: Hétvégi horgász
Szeretném megosztani azokat a feeder végszerelékeket, amik személy szerint nekem a legjobban beváltak. Nem árulok el nagy titkot, ha megmondom, mind a három rendkívül egyszerű, de nagyon jól használható! Épp egyszerűségükben rejlik erejük és hatékonyságuk. Ezekkel a szerelékekkel majd minden szituációt meg lehet oldani, csak egészen szélsőséges esetekben kell improvizálni.
1. Távdobó szerelék
Lelke egy bordás távdobó (gubancgátlócsővel ellátott) kosár, amely gumigyönggyel egy forgón van megütköztetve. A szerelék horogelőkében és horogban folytatódik. Két csomót kell tudni hozzá, a horogkötő és a clinch csomót, amivel a horog-, illetve a dobóelőkét/főzsinórt a forgóba kötjük. Egészen elképesztő távolságba is eljuttatható, a gubancgátló csőnek köszönhetően nyílegyenesen repül. Szélben is jól használható. Hagyományos állóvízi pontyozásnál a 25-35 grammos méretek jöhetnek számításba. Ennél nagyobb kosárnak viszonylag ritkán van értelme.
2. Érzékeny keszegező szerelék
Ez a szerelék, ha lehet, még az előzőnél is egyszerűbb. Pusztán zsinór kell hozzá, feederkosár, előke és horog. Általában merev damilból érdemes készíteni, ami a gubancgátló szerepét is ellátja. Úgy készül, hogy levágunk egy 40-50 centis darabot a dobóelőkéből, majd két darab 8-as hurokkal felkötjük a főzsinórra, rajta a feederkosárral. Általában dróthálós kosarakat érdemes használni, mert azok jobban megtartják a keszegek számára különösen fenséges élő anyagot.
3. Method feeder szerelék
Napjainkra divatossá vált, sohasem gubancolódó csodaszerelék. Az előke rövid, 10-15 centiméteres, így ha a hal felszippantja a csalit, egyúttal meg is akasztja magát az ólom súlya miatt. Az etetőanyagnak jó minőségűnek kell lennie, de nem kell sok belőle. Fél kiló bekeverve bőven elegendő egy fél napos horgászatra. A lényeg, hogy a pontyok szívesen szívogassák, kóstolgassák. A csali könnyű legyen, de ettől eltekintve kevéssé fontos, mi is az. A fő, hogy könnyen felszippantható legyen az etetőanyaggal együtt!