Kupa (variációk egy témára)

2015.07.24. forrás: LégyRemények

Július elején összeült az egyszemélyes KUPAktanács és elhatározta, hogy útba ejti az egykori Horvát Bánság és Krajina határát képező folyót, a Kupát. A folyó az évszázadok során megtartotta eredeti medrét, csak körülötte változott meg a világ. Jobb partjára Horvátország (itt Kupa a neve), a baljára Szlovénia került (ott Kolpának hívják). A Kupa ezt bölcsen eltűrte és ki fogja bírni az eljövendő népvándorlásokat is, legfeljebb majd El-Koppha-nak fogják nevezni, vagy Mohamed könnyének és így fogják írni: دموع محمد

hirdetés

Amikor pérszemet kap az ember

miután az új telepesek eléggé kiKUPÁlódnak majd.

Tito-marsall sziklába vésett pofázmányát majd berobbantják a mélybe.
Mellesleg ezt a műveletet már rég végre kellett volna hajtani: hatvan évvel ezelőtt és élőben.

Brod na Kupi főterén pedig, ennek a romnak a helyén dzsámi áll majd és
túlbuzgó müezzinek kornyikája hoz majd frászt a Kupa mély gödreiben
menedéket kereső szelíd uszonyosokra, és most
nem Búvár Kundra céloztam

A Kupa jobb oldali mellékfolyóját, a Kupicát pedig Al-Addin Kelyhének fogják hívni (szinte azt írtam, hogy keresztelni!), nehogy már bármi utalás is fennmaradjon a hajdani keresztény lakosság káros és tiltott szokására, jelesül a sűrű KUPICA-felhajtogatós, pálinkázós, rakizós, sznapszozós, sljivovicázós, travaricázós, brinovecezős tivornyákra.

Az ilyen és effajta nótákat meg jól be fogják tiltani:

"Hej, gazduram, a hegy levét
Ide hordd, ide hordd, ide hordd!
Megáld az ég, ha raksz elénk
KUPA bort, KUPA bort, KUPA bort."

A csalafinta ravennai kocsmáros pedig réges-rég a feledés homályába vész majd:

"Ravennában volt egy kocsmáros,
Hogy becsapott az istenadta.
Vizes bort kértem tőle cselből
És a zsivány víz nélkül adta."

Mi még élhettünk eme önsorsrontó, egészségtelen úzusunknak, hogy aszongya:
"Van nekem egy rettenetes szokásom:
Ha bort iszom a pálinkát kívánom..." ...no meg a sört. Nem a dobozosat, hanem a KUPAkost.
Este, petróleumlámpa fényénél, almáspitével, viaszosvásznon

Ezek a felvételek pedig a Szent-Ilona szigetére száműzött Vatikáni
Levéltár digitális könyvtárában lesznek csak fellelhetők.
(Jelen sorok írója szállásadó gazdájával Schneller- Sneler úrral a Kupica partján)

A régi szép időket idéző, rendezett KUPAcban, könyvespolcon őrzött
vendégkönyvek pedig minden bizonnyal a házipockok
martalékává válnak majd. Egyelőre mind a horvát adóhatóság martaléka,
ti. ott legalul az idegenforgalmi adó szigorú számadási számítása leledzik.
Egy napra jelenleg ez az összeg 6 Kuna, kb 1 €.
Piaszterben, dénárban...lesz, ami lesz, biztosan olcsóbb lesz

Ha este bebotorkálsz Snelerék kamrájába, jobbra, hátul egy ósdi nachtkasztni
tetején, néhány horgászverseny-KUPA mellett, érdekes lelet porosodik.
A házúr nagyapja, - aki valahonnan Bohémia germán-nyelvterületéről származik-
hagyta az utókorra-unokájára- ezt a pazar műlégy-mintagyűjteményt.
Megpróbáltam, de természetesen nem eladó.
Majd egyszer valaki jól kidobja a szemétre, mind haszontalan limlomot.

Egyetemista unokaöcsém némi KUPorgAtás után összeszedte az útravalót és a kanizsai állomásról együtt indultunk pérszemlét tartani.

Mondanom sem kell, hogy néhány hűvösebb nap után, így július elején még itt, a hegyek között is alaposan KUPÁn vágott a hőség.
Első nap délután megvettük a Kupa-Kupica-Curak napijegyet (nem kellett volna), de öt óra tájt a Curak kávébarnára festette a Kupicát és ott kellett hagyni a harcteret, mert a halak leblokkoltak.

A Kupa kristálytiszta, de a háziúr elmondása szerint kb 30 centivel volt maga alatt.
A halak már a gondolatunkra is a mélyebb gödrökbe iszkoltak és onnan
semmivel sem tudtuk kicsalogatni őket.
Szerencse, hogy a klasszikus surranókban ott szedegettek a pérek,
igaz, hogy a kisebbek, de sikerült fejenként 4-5 hallal zárni a délutánt

Megvolt a rég tervbe vett botavató is. Egy Klimó Balázs által épített ragasztott
nádbot, selyemzsinórral, ez volt az első nap fegyvere.
Eleinte kissé szokatlan volt, néhány dobás után kezdtem megérezni a bot lelkét.

Rendkívül finom pálca, három spicc van hozzá, bársony tok, alumínium botcső.
Gyönyörű, rendkívül finom szárazlegyes szerkó, pont erre a helyzetre kitalálva.

Látván, hogy leginkább pérekre számíthatunk és a Kupica is
okozhat bezavarodós meglepetést, másnap csak a Kupára vettünk napijegyet.
Egyrészt olcsóbb, másrészt viszont a szálláson tartózkodó olasz
pecások is azt tanácsolták, hogy most hanyagoljuk a Kupicát, ők
annyira kevés halat fogtak ott, hogy jobbnak látták átruccanni
a Ribnikre. A Kupát már ismerik, jelenleg jobb, mint a Kupica

Mivel előző nap pérszemet kaptunk, megfogadtuk a tanácsot és...

...nem bántuk meg. A Kupa felső szakaszán nem sikerült semmi,
de lejjebb megint elég rendesen fogogattunk kisebb és közepes péreket.
A partszélben rengeteg sujtásos küsz szedegetett, néhány rajtavesztett
a száraz CDC légyen. Én utoljára kb 25 éve láttam sujtásos küszt a Nyárád
Vármező környéki szakaszán.
Itt a Kupán és a Nyárádon is a pér szinttáj jellegzetes hala. Nálunk védett.

Végezetül, ha valaki megkérdezné, hogy a Kupa visszatérős víz-e, habozás nélkül válaszolnám, hogy igen.
Őszre tervbe vettem.
Hátha összejön!?

hirdetés