Vobler készítés ugrásról-lépésre

2013.02.01. forrás: SeklerAngler

Valahogy mindig megfeledkezek a fotó gépről. Akármennyire is akarom részletesen vizuálisan dokumentálni a voblerkészítést sehogy sem jön össze úgy ahogy kellene. Annyira belemelegedek a munkába, hogy azon kapom magamat, hogy már két fontos lépés is kimaradt. Az új évben ismét készítettem pár elragadó, halaknak megragadható műcsalit.

hirdetés

Balsa fa hiányában fenyőből dolgozom. Kissé nehéz a munka vele,olykor könnyen hasad, de ha gondosan megválasztjuk a deszka erezetének az irányát, akkor meg lehet szokni.

A fejrész kialakítása egy éles pengével és csiszolópapírral nem is olyan nehéz feladat. A “hasüreget” mindenképp a formára vágás után be kell vágni, még mielőtt nekikezdenénk az élek lefaragásának.

Két darabot készítettem ebből a típusból. 3,8cm hosszúak. Pár gyári vobbleren csak beragasztott drótfülek vannak a horog csatlakozásánál, nem fut az egész testen végig gerinc. Ez a megoldás szerintem sokkal strapabíróbb.

A súlyozás eléggé vitatott téma. Tapasztaltaim szerint, nem jó a voblert túlsúlyozni. Egy széles hosszú lapkával el lehet érni azt, hogy a voblerünk elérje az 1-1,5 méter mélységet, anélkül, hogy annyi ólmot pakolnánk bele amitől amúgy is elmerülne. A túlsúlyozás legtöbb esetben csökkenti a veretés intenzitását, viszont ha nincs elegendő súly, a vobler egyáltalán nem merül el vontatás közben, így teljesen felsziní modelt kapunk.

A mélyre törrő lapkás modelleknél a vezetőszem “felszínre hozása” is lényeges. Elképzelve, hogy a vezető szem a lapkát két részre osztja különböző következtetéseket vonhatunk le. Ha a vezérszem közelebb van a testhez, akkor nagyobb a veretés intenzitása, ha távolabb mint a lapka fele akkor a vobler lassabb, nagyobb, már-már részeges mozdulatokat tesz. A képen látható modellen pontosan középen van, ami egy vergődő, drasztikusabban kifejezve dögledező kishal mozgását idézi.

A fenti voblernél a vezetőszem a lapka első negyedében van, így nagyon intenziv mozgásra képes, meglepetésemre mégsem veret túl, nem bukdácsol, olyan a mozgása mint ahogyan a nagykönyvben meg van írva.

A lent látható kiflialakú, angólkóros fejű voblert a csukák számára készítettem, a tesztelés során ki kellett vágnom a lapkából mivel igen nagy vízellenállásba ütközött ami a fel-le mozgását hangsúlyozta ki, mintsem az oldalra való farolást. A kopoltyú faragás itt sem jelentett komolyabb gondot, szike és csiszoló papír, nameg egy kis türelem kellett hozzá.

Ragasztónak poxipol kétkomponensű mügyantát használok, mivel ez a legelérhetőbb a környéken, A csomagban található lapátkát körömreszelővel helyetesítettem. Vékonyabb így könnyebb dolgozni vele.

Ez volt az első valamiképpen sikerült fóliázott modellem. Igen nagy türelem játék az egész. Egy rossz mozdulattal már el is szakad a vékony alumínium fólia (pedig én a vastagabbat használtam, de így is elszakítottam egyet). A testet bekenem vékonyan ragasztóval, majd ráhelyezem az előre megformált fóliát.

Még mielőtt a ragasztó megkötne, egy megmintázott fémet (pl:darts nyél, az én esetemben egy ár volt) végig görgetünk a test felületén, és kialakítjuk a pikkely mintázatát.

A következő lépés a festés. Én egy kis Alder Ad319- es pisztolyt használok, a célnak megfelel, habár lehet egy nagyobb düzniméreteset kellett volna választanom kezdésnek. Oldószeres festékeket alkalmazok, lehet nem a legjobb választás, de mivel elég sok szín van a háznál így nem fektetek más alapú festékbe.

Próbáltam a patakokban megtalálható fő pisztrángtáplálék halat utánozni, a fürge csellét.

Az utolsó bevonat lehet műgyanta és lakk. Én az utóbbit jobban kedvelem, szerintem jóval strababíróbb kövekkel ritkított vizeken, mint az epoxy-s társa. Igaz a műgyantának nagyobb a fénye, de ez a halakat nem hiszem, hogy jobban ingerelné.

A szemeket egy kör keresztmetszetű faággal könnyen elkészíthetjük, vagy akár lyukasztó segítségével is kivághatjuk színes kartonból, majd pedig epoxyval bevonva szép domború szemeket kapunk.

Ebihal

Ganja hassal, hogy a domik se szomorkodjanak

Zsidókrokodilnak

Csoportkép

hirdetés