Új dolgok

2016.08.21. forrás: Szobapeca

Három napot töltöttünk Ágival a Verba tanyán, Nyíregyházán. Felborzolt idegrendszerünk lenyugtatása és a barátokkal való találkozás volt az elsődleges cél, de azért a pecára is jutott idő.

hirdetés

Vittem magammal néhány olyan dolgot, amit ott, akkor próbáltam ki először. Erről és a horgászatról néhány mondat:

Reggel

Smoke on the water

A déli, kora délutáni órák nagyon melegek voltak, így inkább a reggelt/délelőttöt és a késő délutáni időszakot töltöttük a parton. Volt ennyi idő alatt is elég fogás ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.

A pecára kétfajta etetőkajával készültem. Az egyik egy finom szemcsézetű, húsos/halas kaja volt a Sonubaitstől, a másik egy tartalmas, darabos, citromos-vaníliás etető, Erdei Attila nevével a zacskón. Ez utóbbit magokkal is felturbóztam kicsit. A halas kaját töltőszerszámos, lapos kosárba, a másikat pedig egy nagyobb befogadóképességű bordás kosárba szántam. A citromos kaja gyakorlatilag nem hozott halat, abban a pár napban valamiért nem kértek belőle. Fura, mert ugyanezzel az anyaggal többször fogtam szépen itt. De mindegy is, mert a másik, finom methodos etető nagyon bejött nekik, egyes időszakokban jól, máskor pedig nagyon jól működött.

A munkahely

Egy-egy bot, egy-egy hal

Szokás szerint egy-egy bottal horgásztunk. Sokszor leírtam már, hogy szerintem a kétbotos horgászat gyakran nem ad annyival több halat, mint amennyivel több kellemetlenséggel jár. Olyankor, amikor megy a hal. Pont itt, a Verba tanyán történt meg már sokszor, hogy egy bottal horgászva egyáltalán nem vallottam szégyent. Sőt.

Közelről

Ez is

A tó azon részén, ahol ezúttal letelepedtünk, a legtöbben a parttól messze, 50-60 méter távolságra keresik a halat. Néhányan pedig, akiknek ehhez megfelelő felszerelése és dobótechnikája van, elhorgásznak egészen a szemközti nádfalig, úgy 75-80 méterre. Ez mindig meglep, mert én azt tapasztalom, hogy errefelé a 15-30 méteres sávban nagyon sok hal mozog, s azok szépen foghatók is. Mi az összes halunkat erről a távról sőt, oldalra, az egyik csücsökbe eldobva a parttól mindössze 6-8 méteres távolságból fogtuk. Igaz, ilyenkor célszerű nem zajongani. Beszélgetni bátran lehet, de dobozokkal zörögni, kiabálni nem érdemes.

Gumis method kosár

Most fordult elő először, hogy gumis method kosárral horgásztam. A Preston in-line kosarait régóta használom. (Áginak ez utóbbit szereltem fel, nem akartam, hogy ő is kénytelen legyen kísérletezni.) Sokféle gyártó termékét kipróbáltam, végül ennél maradtam. Van még egy féltucat olyan márka, ami jó method kosarakat gyárt, nem ezért döntöttem a Preston termékei mellett. Egyszerűen kényelmetlen többféle típust, az ezekhez való többféle töltőt tartani. Ennyi.

Így segít a gumi

Meg így

A gumis kosártól azt reméltem, hogy rugalmasságával segít a szakáll nélküli horgot még a fárasztás izgalmasabb szakaszaiban is a helyén tartani. Jelentem, a feladatot tökéletesen megoldotta! Minden „botlást”, minden rossz mozdulatot korrigált, a jó bottal együtt tökéletes fegyvernek bizonyult. Egy hibája volt csak, bár az elég komoly. Ugyanis két alkalommal szakadt a gumi, két bajszos szájában is horog maradt, tízcentinyi előkével felszerelve. Remélem, vagy elvesztik idővel a szakáll nélküli tűt, vagy ha megfogják őket, a pecások megszabadítják. Két dolog is eszembe jutott ennek kapcsán. Az egyik: A Verba tanya halai 5-10 kilós példányok voltak, sokkal nagyobbak, mint amik az angoloknál jellemzők. Talán a gyártó a gumi terhelhetőségét ehhez mérte. A másik dolog: Nem tudhatom, hogy a bolt polcáról levett kosár mennyi időt és milyen körülmények között töltött. A hosszú tárolás, a meleg és különösen a napfény sokat árthat guminak. Nem adtam még fel, beszereztem olyan gumit (rakóshoz való, erős cucc), aminek jónak kell lennie. Ha azzal megbízható lesz, megtartom a gumis kosarat a fegyvertáramban. Ha nem, mennie kell…

A komplett cucc

A kész töltet, rajta az ananászos füstokádó

8-as golyó, 10-es horog

Ami a végére került

A végszerelék további elemei a szokásosak voltak. Nagy halakhoz a Guru MWG horgait használom. Megbízható, erős, soha ki nem hajló, szakáll nélküli tűk ezek. 12-es és 10-es méretben remekül illenek a 8-10 mm-es minibojlikhoz, pelletekhez. A horgokra csalitüskével szerelt hajszálelőkét kötöttem. A Ringers minibojlijaival és a Sonubaits Oozing bojlijaival fogtam a legtöbb halat. A gumis kosár jellegénél fogva fix, az in-line kosarat viszont csúszóra szereltem. A már kész töltetre a Kiana Goo ananászos, erősen füstölő (Power Smoke) változatából tettem egy keveset. Hiszek benne, hogy hasznos volt…

Kapás, de nagyon dulván...

A medium

Új botok is voltak nálam, ezekkel szeretném leváltani a már vagy 10 éve nálam szolgáló két 3,60-as Shimano Techniumot. Egy medium és egy heavy pálcám van ezekből, a mai napig felveszik a versenyt bármelyik új bottal. Egyetlen hibájuk, hogy rendkívül apró gyűrűik vannak a spicceken, annyira kicsik, hogy lehetetlenné teszik a dobóelőke használatát. Sokáig nézegettem a feederbotok kínálatát, de a kiválasztott pálcákat mindig vagy túl drágának találtam, vagy nem ütötték meg a kívánt szintet. Aztán tök véletlenül találtam rá a Manta Evo-X sorozatra. Minél többet nézegettem őket, annál inkább el tudtam képzelni, hogy ezekkel methodozom majd. Végül velem jött a boltból egy 3,60-as medium és egy ugyanilyen hosszú heavy. Ez még tavaly történt, az igazi próbára azonban csak most került sor.

Nincs menekvés

Itt már egész közel a hal

A Manták remekül vizsgáztak. Én a medium változattal pecáztam, Ági az erősebbet kapta. Szívós, erős, de rugalmas botok. A blank remek, a szerelvények megfelelőek, csak a nyél szándékoltan durva parafája volt szokatlan kicsit. A nap végére azonban már fel sem tűnt. A bottest kisebb kúpossága miatt az új pálcák kicsit angolosabbak, de csak épp annyira, amennyire még előnyös. Dobni, fárasztani kiválóan lehet velük. Picit fura, hogy a két eltérő erősségű bothoz azonos spicc-sor (2, 3 és 4 uncia, a legfinomabb üveg, a két erősebb karbon) tartozik, de jobban végiggondolva jól használhatók így is.

Nem tudom hány pontyot fogtunk végül, nem csináltunk összesítést. Sokat. Dévérből jött vagy két tucat. Szép példányok élnek a tóban, de mivel nem rájuk horgásztunk, most annyira nem örültünk nekik. Amur nem akadt, másoknál sem láttunk, csupán egy-két példányt, azok is a kisebbjéből (itt az ötös amur kicsi, bőven 10 feletti darabok laknak szép számban). A megérkezésünk napján kaptak egy szakajtónyi lucernát, talán ezért nem ettek nagyon, másnap délelőtt a szokatlanul hűvös idő vehette el a kedvüket. Vasárnapra viszont már nincs magyarázatom, valószínűleg banális oka lehetett: nem előttünk mozogtak. Kárász és compó sem akadt, pedig ezek állománya is jelentős.

Nagyon jót pecáztunk. Ez a Verba tanyán nem ritka, sokaknak ad élményt, nekünk szinte mindig. Két hét múlva páros verseny (idén nagyon korán rendezik, általában ősz elején szokott…), úgyhogy hamarosan visszatérek. Jó lesz az is.

hirdetés