Újjászületés...

2014.03.12. forrás: VárosiPecás

Üres és kopár a kis híd környéke, csak a sziget belseje felé tartó autók suhannak el a víz felett átívelő piciny átjárón, de rajtuk kívül nincs élet a vidéken. Szomorúan tekintek lefelé a lassan ide-oda kóválygó vízre, várva hátha valaki megtöri annak felszínét, de mindhiába, akár egy szellemváros...

hirdetés

Ezekkel a gondolatokkal búcsúztam el bő egy éve a kis víztől... Most viszont újra tavaszba fordultunk át, bár a naptár szerint még egy kicsi hátra van a télből. Bizton reméltem, hogy a napokban egyre inkább enyhülő időjárás kicsit felpezsdíti, és ha rövid időre is de élettel tölti meg a vizet. Habár a jelzések egyáltalán nem barátságos körülményeket mutattak, mégis neki vágtam, és egy szombati délután sügérportyára indultam. A szeszélyeskedő idő igen csak megviccelt, hiszen a beígért heves esőzésnek nyoma se volt, inkább csak az előző éjszaka leple alatt lehullt csapadékból maradt egy kevéske. Röpke félórán belül végre az utolsó lépcső fokra lépek majd sietve veszem be a híd alatti kis zugot. Örömmel konstatáltam, hogy számításaim megállták helyüket, és a friss időnek köszönhetően, majdhogynem reneszánszát élte a kicsiny hely.

A jobb idő rengeteg babahalat csalt a sekély vízbe...

A kishalak pezsgésétől szinte megállás nélkül mocorgott a víz tükre. Erre néha rákontrázott egy-egy falánk csíkos, esetleg kis balin, ahogy a lassan pezsdülő vízben vehemensen csipegettek a vétlen apró halakból. Jó volt látni, ahogy újra megtelt élettel nem csak víz, hanem az a kevéske zöld terület is ami alig 50 méterre terül el a nyüzsgő központtól. Azonban nem tétováztam, hiszen a nagyobb sügerek becserkészését tűztem ki célul.

A lényeg egymagában...

Lassan kezdett összeállni a jónak tűnő technika, majd ennek megfelelően összedobtam a motyót. Annyira még nincs meleg, hogy ne finomkodjak, így egy apró csúszó ólmot húztam a kanócra, a végére pedig egy kisebb horgot kötöttem. Ennek köszönhetően a lassan áramló vízben minden emelés után egy rövidke időre a csali csak lebeg, így talán még természetesebben mozog, mintha egy szimpla jiget használnék. Halkan guggoltam le a híd lába mellé, majd óvatosan lendítem az első dobást. Közben egyre inkább csak hergeltek a ravasz betyárok. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, ahogy egyszer-egyszer felvillantak, és mohón pusztítottak a természet által megterített asztalról. Koncentrálok, próbálom minél lassabban vezetni az apró műcsalit, majd megfontolt csipkelődést érzek a túlvégről, de sajnos túl korán akasztok és csak egy rövid időre érezhettem magaménak az első tüskést... Sebaj, nem csüggedek, úgy érzem a csali nem tetszhetett neki igazán, így próbálok túl járni az eszén. Hamar le is szedem a bordó gumihalat, majd egy a fajtársukat imitáló csali kerül a horogra.

Míg az apró gumihalakat és twistereket csak csipkedték...

...erre a sügér mintás csalira jól reagáltak

Újra dobok, de úgy látszik kicsit felverhettem a csendet az előbbi ramazúrival. Pár percre pihentetem a híd alatti akadókat, megdobálom a külsőt, és a nádfalakat, de mivel ott nincs érdeklődő hamar visszatérek az eredeti tervhez. Lassan lekoppan a kis gömbólom, egy-két akadón és betépett szereléken sikeresen átemelem, de a következő emelésbe valaki belekapaszkodott... A spiccen két határozott bólintás jelezte, hogy megjött az akire vártam.

Egy cseppet megilletődött :)

Hamar heves csapkodásba kezdett ellenfelem, próbált vissza törni a menedékek közé, de nem hagyhattam, hiszen ment már el emiatt itt jó halam, így amilyen gyorsan csak tudtam kifordítottam a híd alól. Megpillantottam végre, majd egyre csak izgulni kezdtem. Egy elég jó húsban lévő sügér hörpintette fel a hozzá hasonló csalit... sügér sügérnek farkasa :) Elérkezettnek láttam a pillanatot, és egy határozott mozdulattal kiemeltem.

A szezon eddigi legszebbje...

Óvatosan ráfektettem a mércére ami pontosan 22 centit mutatott a farokúszója végéig. Ennél már csak a pocakja volt szembetűnőbb így a gyors adatfelvétel után kattintottam róla párat, majd újra az ő közegébe helyeztem, ahol egy gyors mozdulattal el is illant a vízre hullt nád levelek alatt.

Pocakos híd lakó

Nem kérdéses...

Örömtelien pottyantottam ismét vízbe csalimat, amit nagy meglepetésemre hamar újra egy sügér ragadott el. Igaz ő kisebb volt jóval, de ennek ellenére is boldogan fotóztam miután kézbe vettem. Testarányaihoz képest neki is elég szép hasa kerekedett, aminek kimondottan örvendeztem, hiszen jó látni, hogy a jövő nemzedéke bennük rejlik. Sajnos a tavalyi évben többször is láttam másokat, ahogy ezeket a kis ragadozókat tucatszám hordják el. Teljesen mindegy volt nekik, hogy mekkora volt az a hal, vagy elvitték, hogy utána az asztalra esetleg a háziállatok elé kerüljön, vagy a hátuk mögött lévő nádasba hajították a szerencsétlen kopoltyúsokat. Nagy reményeket fűzök az idén bevezetett tilalmi időhöz, de véleményem szerint a méretkorlátozást is megérdemelnék a sügerek...

Rövid időn belül ismét halam volt...

Mivel több akcióm nem volt, felkaptam a cuccom, és átbattyogtam a túloldalra, hátha az ott lévő gödörben lakozik még pár éhes egyed. Voltak is páran, de csak az óvatos piszkálódásig jutottam. Nem is próbálkoztam tovább az addig bevált csalival, cseréltem. Fehér színű, de igazából inkább DropShotra alkalmas csalira váltottam, hátha ez a kicsit szolidabban mozgó falat elnyeri tetszésüket. Tetszett is nekik, de még mindig hiányzott valami, így rövideket, de agresszívabbakat emeltem a pálcával. Az egyik ilyen emelés után azon nyomban a spiccen látványos, és kézben jól érezhető ütés kaptam. Tudtam, hogy újra egy testesebb csíkossal hozott össze a sors, így rendkívül koncentráltam. Akasztást követően futótűzként rohant ki a sekély vízben található, kövek és hínár foltok közé. Bár sok esélyt nem adtam neki - hisz nem képvisel hatalmas erőt - mégis szívósan küzdött, mígnem felszínre kényszerült. Kezemben nyugton, mégis mérgesen tűrte azt a pár pillanatot ameddig elbabráltam a fényképezővel. Majd a hirtelen csöpögni kezdő esőben útjára engedtem, jó magam pedig a távozás mellett döntöttem...

Színpompás befejezése a napnak...

hirdetés