Az RDHSZ tájékoztatása a hétvégi incidens ügyében

2015.06.23.

A nagy publicitást kapott csepeli futó nő vs. mutogatós horgász ügyében Zsíros András, az RDHSZ Versenysport Szakbizottság nevében tájékoztatta szerkesztőségünket.

hirdetés

A Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség (RDHSZ) Versenysport Szakbizottságának nevében, honlapjukon a mai napon, az Index.hu nyomán átvett „Horgászbottal hajkurászták a kocogó nőt a csepeli horgászok” című írásával kapcsolatban, az alábbiakról tájékoztatjuk:

Fotó: cshe.hu

A Duna cikkben is említett csepeli szakasza már több, mint harminc éve ad otthont horgászversenyeknek, több alkalommal rendezték itt különböző kategóriák országos bajnokságát is. A horgászversenyeket általában hétvégén rendezik, a partszakasz üzemeltetőjének előzetes engedélye, és a használatért fizetett térítés ellenében. A verseny előtti héten a helyszínen kifüggesztett táblák tájékoztatják az arra járókat a verseny időpontjáról, és a partszakasz használatának korlátairól. A partról senki sincs kizárva, minden érdeklődőt szívesen látunk, azonban ilyenkor a partszakasz elsősorban a horgászok hobbiját szolgálja, ahogyan máskor evezős, vagy futóversenyt szerveznek itt.

A víz sajátosságai miatt a horgászok előszeretettel alkalmazzák az un. rakósbotos technikát, ami tizenhárom méter hosszú horgászbotokkal való halfogast jelent. A botot használaton kívül, illetve a csalizás, horogszabadítás idejére hátra kell tolni, melynek egy kb. 10 méteres része így a horgász mögött, a parton elhelyezett görgőkön nyugszik. Ezek a horgászbotok szénszálból készülnek, igen költségesek, a versenyzők által használt darabok sokszázezer, gyakran másfélmillió forintba kerülnek, ráadásul nagyon sérülékenyek, könnyen eltörnek. A sérülések – és az ezzel járó költséges és időigényes javítások, bottag pótlások – leggyakoribb oka az, hogy a parton nézelődők rálépnek, vagy kerékpárral áthajtanak a boton. Ezt megelőzendő alakították ki a horgászok azt a gyakorlatot, hogy az autóikkal állnak keresztbe a bottal párhuzamosan. Higgyék el, hogy a bot végéhez lerakott vödör, táska, stb. nem elég, lendületből bicikliznek keresztül a boton, vagy a gátfutóként ugrálnak át, és gyakran rúgnak le, döntenek fel tíz méterenként egy többszázezres akadályt a figyelmetlen futók.

Fontos megjegyezni, hogy a partszakaszon gyakran járó, és a kialakult szokásokat ismerő futók, biciklisták, kutyasétáltatók, ha látják a sok horgászt, felkanyarodnak a töltésen futó útra, vagy leszállnak a kerékpárról, és azon a párszáz méteren maguk mellett tolják azt. Egyébként teljesen szabad a bejárás a pályára, csak kéretik a helyzethez méltóan viselkedni, kellő körültekintéssel közlekedni.

A cikkben említett versenyen a látható, és a méltatlankodó hölgy által „területfoglalásnak” minősített óvintézkedések ellenére is megtörtént a rakósbot tulajdonosok rémálma. A méltatlankodó hölgy nem csak az állványt, hanem az azon lévő nagy értékű botot is leverte, és anélkül, hogy az okozott kár mértékéről meggyőződött, vagy akár csak elnézést kért volna, futott tovább. Ennyiből a helyzet okozója, kiváltója a hölgy figyelmetlensége volt.

Az eset megtörténtekor a szervezők a pálya végén a mérlegelést végezték, nem voltak jelen, ezért a történtekről pontos és közvetlen információval nem rendelkezünk, a hallottak pedig nem egyeznek meg mindenben a cikk tartalmával. Azt viszont bizton állíthatjuk, hogy a képen szereplő úriember nem horgászott, valamelyik versenyző hozzátartozója, segítője volt. Ez azonban nem szolgálhat mentségéül, szégyent hozott horgásztársadalomra, tettét mélyen elítéljük. Az RDHSZ Versenysport Bizottsága az eset kivizsgálása kapcsán együttműködik a hatóságokkal, és ha bebizonyosodik, hogy az elkövető horgászegyesületi tagsággal rendelkezik, kezdeményezni fogja fegyelmi felelősségének megállapítását.

Budapest, 2015. június 22. Tisztelettel:

Zsíros András, RDHSZ Versenysport Szakbizottság

hirdetés