3 kapás

2013.11.01. forrás: Fish&Dirt

Nos igen, nem számolom a vasárnapot, amikor 8 körül értünk a kőre, a jó helyeken ültek és volt 3 bodorkám, ha a hétfőt és a keddet veszem, amikor, ahogy illik 5-kor már kint voltunk, 5:30-ra már bent volt az úszó patronnal, szóval, ha ezt a két pecát nézem, akkor összesen 3 kapásom volt.

hirdetés

Sőt, nézhetjük az egész túrát is, mert napközben kerestük a csukát, este a süllőt, reggel a balint, de akkos is csak 3 kapásom volt összesen. És mégis, azt hiszem a képeket látva egy picikét sem sajnál engem most senki.
Az elejéről:
El Classico a szabályok szerint:
1. Úgy érkezz meg Balatonra, hogy 2 óránál többet nem aludtál
2. A fogmosás ellenére is az erjedt komló emléke és a muslincák raja lengi körül az orcád
3. A közepesnél gyengébben vagy felkészülve, gondos előkészület távolról elkerül
4. Zsocc, Pisti, Fischfucker legyen ott
5. Csajok is legyenek leszervezve a hideg estékre - ezen a szabályon már lazítottunk: Fókász on Peca
6. Ha még nem lenne világos, eme szabályok hozták a "dirt"-öt a blogom nevébe
Így jártunk el, mert a szabályok fontos dolgok. Engem megölt a migrén, ami nyilván építkezett a nem alvásra és az elfogyasztott sörök számára, ezért Zsocc repítette le a gépet Balcsira.
Ugrom a vasárnapot, mert feljethető. Persze az időjárás zseniális volt, október végén pólóban a kövön és élvezni a nap erejét, priceless. Este nem tudtam már enni sem, ezért 8kor szundi und bundi.
Hétfő, új ember, új remények az 5 óra már a kövön talált, ahol csak Gyuribá volt jelen.
Gyuribá idén lett az én sztárom, a lidlis 1990-en forintos Starlight orsóval meg az 1983-as Drezdai Biennálén aranykárász díjat nyert Germina 4 méteres úszós pálcával alázta az egész mezőnyt, úgy terelte ki egész nyáron a 3-8 kilós pontyokat, hogy öröm volt nézni. 40 éve pecázik, 75 éves és minden nap, amikor csak teheti, végigharcolja magát a hosszú kövön és megfogja a halait. Volt olyan reggel, hogy egy 8,5-es, egy 4es és egy 3-as pontyot pakolt a vödörbe és vitt végig a kövezésen a felszereléssel együtt. Aki ismeri a máriai követ, tudja, ez mit jelent. Gyuribá természetesen aznap reggel is megfogta a pontyait.

(Jó egészséget Gyuribá és még sok közös pecát kívánok!)

Na szóval, én meg ülök ott, mint a fax és csak bámulom a döglött úszómat. Semmi egészen 8-ig. Akkor lett elegem, mikor Gyuribá a második bajszost terelte a meritőmbe, hopp át is ültem szépen fölé a kövön, egészen a spicchez. Bedobtam, 2 marék kukorica és 3 perc várakozás után már ciripelt is a fékem. A 7 méteres manta accordot erre a helyre, ilyen halakra találták ki (sőt nagyobbakra is, mint az hamarosan kiderül). A ryobi ecusima pedig tökéletes és harmónikus társa e botnak. Imádtam a fárasztást, ezért az 5 percért ültem itt egész reggel.
Szép másfeles nyurga landolt a szákban én pedig a mennyországban.

És ennyi. Még elöttünk volt az egész hétfő, 4000 dobás a nyugati övcsatorna 10 kilóméteres szakaszán és egy szaros rávágásig nem jutottunk. Kinyitották a marcali tározót és szutykos, fos víz folyt végig a csatornán, ez nyilván nem tette boldoggá a csukákat. Olyan sűrű volt a szar, hogy Ottó bácsi kanala 4 centivel a vízfelszín alatt már láthatatlan volt.
És akkor jött a kedd reggel. Megint csak 2 kapásom volt. Egész reggel. Egy keszeg sem jött. E helyett olyan fárasztási élményeim voltak a 7-es bolóval, amit korábban el sem tudtam képzelni.
Amikor a bevágás utáni 5. másodpercben az úszód már 40 méterre jár a parttól, amikor a hét méteres test derékből görbül és érzed, hogy az egész felszerelés a csúcsra van járatva és ez az ellenfelednek meg sem kottyan, amikor látod a lelki szemeid előtt, ahogy a halad a víz alatt a kagylókkal teli kövek közé tart, próbálod megállítani, de csak kicsit navigálni vagy képes és ezzel megúszod a köveket és végül mikor egy ilyen hatalmas torpedó ott pihen a szákodban. Hihetetlen érzés. Nem tudod, hogy 1, 5 vagy 50 perc telt el közben, minden idegszáladdal a halra figyeltél. Meg persze arra, hogy a lusta és persze kicsit irígy társak a kövön basznak kivenni a fenekezőiket, miközben a halad megkerüli az egész spiccet de valahogy, máig megmagyarázhatatlan módon átfűzöd a halat a damilok között. A tiéd 16-os, az övék 35-ös. Világos mi lett volna az akadásból.
nagypotyesz.jpg
A mosoly is, a hal is valódi. A nap, sőt a túra is így lett tökéletes.

3 kapás. De ilyenből egy is elég.
Ez a szezon a nagy pontyokról szólt, akik állitólag a Kis Balatonból szöktek meg a magas vízállás miatt tavasszal. Nem tudom, de tény, hogy tavaly még nem voltak itt. Lehet, hogy azért nem volt idén köves, meg süllő a nagy kő környékén, mert ezeke a dömperek leverték őket innen. Mindegy is, soha rosszabb szezont.
Zsoltika is adta neki, ahogy illik.

Hát nem gyönyörű, ahogy az őszi balatoni tájban ponty alatt dolgozik a bolo?

Meg szeretném osztani a fílinget, hogy egy kicsit érezzétek Ti is a bizsergést. Ilyen, mikor megy az ecusima fékje, mert dolgozik a ponty rendesen:

A legendáról:
Úgy van, ahogy Csaba megírta a Fishing Time-on, attól tudom, aki ott volt, mikor kifogták az óriást, 14,95 volt, 13. kerületi bojlisok fogták, úgy, hogy a szájában lévő szerelék akadt a bojlis cuccba. A halat vissza akarták dobni, de egy tehetséges helyi horgász, a "patyolatos" elkunyerálta a halat. A halnak élnie kellett volna. Az az állat, amelyik ekkorára tud nőni a Balatonban, ahhoz inkább orvost kellett volna hívni, mint fejbeverni egy kővel.
Kedden egy süllőző horgász ugyanígy fogott meg egy 10 körüli potykát. Ő is a parton végezte. Külső akasztás, a vízben lett volna a helyük. Ez van. Amikor megkérdeztem a süllőzőt, hogy nem akarja-e visszadobni, akkorát röhögött mind az 5 horgász, hogy még a rövid kőről is visszakérdeztek, mi volt a tréfa. Nem ma lesz, hogy ez megváltozik, szigor kell.
PISZ

hirdetés