Hegyi barangolások

2013.09.23. forrás: SeklerAngler

"Sokat írtunk már arról ami rossz volt ezen a világon, túlságosan is sokat. Könyvtárakat töltöttünk meg vele. ideje, hogy arról is írjunk ami jó volt. Mert a rossz eltűnik, fölszívódik, s gyorsan hegedő sebhely marad utána. De a jó, az örökkévaló."

hirdetés

"Azt nem lehet kiirtani, megsemmisíteni, mert mint búvó patak előbukkan újra meg újra, s aki tiszta vizét issza annak megújhodik a lelke. A jót, azt Isten teremtette, többnyire jókedvében, de olykor bánatában is. De akár így, akár úgy, az Isten alkotta jó mindég az emberi lélek hasznára szolgál.”

A hegyet is az Isten teremtette, a völggyet is, a benne folyó hegyi patakkal, és az ebben élő sebes pisztránggal. Hát igen. A jót az Isten teremtette. Megadatott nekem az, hogy efféle helyeken éljek, járjak, horgásszak. Ott horgászhatok, ahol sikerült első sebesemet megfognom gyermekként. Azt az első pettyest, amely egész életemre megfertőzött színeivel. A fenyvessor hűs árnyékában a Buta és Csihányos patakok összefolyásánál történt meg velem a “csoda”. Édesapámmal mentünk, a nyelet nekem adta, hogy próbálkozzak, ő meg elindult a fenyvessor mentén. Alig tett pár lépést én már kiabáltam is, hogy megvan. Az orsót izgalmamba csak tekertem és tekertem. Még akkor is amikor már a hal kint volt a vízből, egészen addig míg elérte a bot végét. Ekkor elkezdtem közelebről szemügyre venni első pisztrangomat, piros pettyeivel, a kopoltyúján lévő fekete folttal, a piros végű zsírúszójával. Azóta, ahányszor arra járok, mindig felidézem e kedves, horgászatomat meghatározó élményt.

Sziklák között tör utat magának a Buta pataka

Idén is többször jutottam fel kedvenc patakom völgyébe pisztrángot szelidíteni. Nem tudom elmondani milyen hamar érkezett el szeptember közepe és vele együtt a tilalom kezdete. Sajnos idén nem úgy alakult, hogy az utolsó hétvégét pisztrangozással töltsem, ezért az augusztis horgászatokból válogattam történeteket.

Nem lehet betelni színeikkel

Ebben a hónapban már a fecske-fiak igencsak gyakorolják a repülést, így horgászataim előtt, vagy éppen után, amikor a fényképező gépet szereltem elé vagy éppen tettem el, készítettem pár képet a felszálló vagy éppen leszálló madarakról. Mindig elbűvölt a madarak repülési képessé, és ahogy látom másokat is olyannyra elbűvöl, hogy képesek ők maguk is az egekbe emelkedni. Én még nem emelkedek egyelőre el a földtől, kivéve, ha nagyon beindul a pisztrángfogás. Akkor én is az egekben érzem magam. Ki más nem érzi ott magát ilyenkor!?

Akár egy angyal

A landolás sem esik nehezükre

Ötven kép után végre sikerült elcsípnem a repülő sereget

A fecskékhez hasonlóan a pisztrángok is többször voltak együttmüködőek. Néha még tulságosan is. Eddig elé most történt először meg velem az, hogy egy csalit két pisztráng támadott le, de végül egyiket sem sikerült megfogni. A szakállnélküli egyeshorogra váltás rengeteg halvesztéssel járt, de lassan kezdek belejönni a használatukba.

A 00-ás mepps beszerzése nagy hiba volt.Annyira szelektálta a halat, hogy az kimondhatatla. Persze a kicsiket. Három hal után ment vissza a doboz mélyére.

Még csak augusztus van, de már őszies a táj

Az augusztus végi barangolásom alkalmával három szarvastehénbe sikerült belebotlanom, ebből kettő azt is megengedte, hogy lencse végre kapjam. Ha hétvégén feljutok, talán már párba verődve találom őket. Az elmenekülőnél sajnos hátszelet kaptam és pár szippantás után el is tűnt a fenyők árnyékában.

A két szarvastehén pedig keretbe foglalt egy eredménnyes pisztráng pergetést, mely alatt az irhámig lett halszagú a kezem.

Nyolc év után most merészkedtem fel először a Csihányos patakába, és elvárásaimat felülmúló eredményt értem el. Ezt leginkább egyetlen egy helynek tudhatok be. A patakon való gázolást kizárta egy óriási törmelék felgyülemlés, ezért az oldalban voltam kénytelen továbhalladni. Két tölgyfa közé rejtőztem el, onnan lógattam be a körforgót, amire beesőre jelentkezett az első pettyes. Nagyon szép volt látni azt ahogy elkapja a villantót. Egy olyan helyet sikerült találnom ahonnan teljes mértékben láthattam a halakat, de ők egyáltalán nem vettek észre engem.

Második dobásra ismét sikerült halat fogni. Harmadik dobásra egy társainál jóval nagyobb sebes jelentkezett a fenékről elindított pörgőre, de meglepetettségemben igen hamar vágtam be és elriadt. Ha nem láttam volna talán siekrül megfogni. Négy halat sikerült innen fognom. És két hal maradt le. Mindez egy két négyzetméternyi vízből. Nem értettem, hogy tömörült össze ennyi pettyes egy ilyen kicsi vízben.

Ő is a szagra lehetett figyelmes, mivel hangot egyáltalán nem adtam ki. De azért még legelt boldogan, én meg tíz percig figyelhettem a magas fűből.

Vendéghorgásszal is jártam a vízet. Magyarországi vendéghorgásszal, akit teljesen lenyűgözött a táj, nem beszélve a pisztrángokról. Az ő szemében is azt láttam ami az enyémben lehetett, az első pisztrángom kifogásánál.

Most már őt is megfertőzte a hegyi horgászat

Most már őt is megfertőzte a hegyi horgászat.

Egy pettyes évnek ismét vége, egy jóleső érzéssel eltöltő pettyes évnek. Remélem, ez nem változik jövőre sem.

hirdetés