Októberi süllők

2015.11.02. forrás: Rablóhal

Nemrégen még úgy éreztem, a svédországi csukázásoknál nem létezik számomra nagyobb horgász élmény. Mégis amikor a Dunán a tegnapi langyos októberi naplemente után beállt a sötétség és a gumihal lassú ejtésébe belependített egy súlyosabb süllő, azt éreztem, hogy ez az, ami felülmúlhatatlan.

hirdetés

A süllők keresése, becserkészése a folyó fenék közelében gumihallal vagy a part menti kövezések, akadók közelében wobblerrel mindig óriási kihívás marad számomra. A horgon közismerten igen passzív halfaj kifárasztása nem a legnehezebb feladat, mégis megfogása valamiért a legnagyobb büszkeséggel tölt el. Ez nem egy amolyan „menj oda!”, „csináld azt!”, „ezt tedd fel!” „így húzd!” móka. Ide szükséges valami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan plusz. A Dunán sok mindennek össze kell jönnie ahhoz, hogy jobb süllőzsákmányhoz juthassak. Tavaly nagyon nehezen jött össze egy „öreges” nap. És amikor végre összejött, akkor mindkét megakasztott matuzsálem „igazoltatás” előtt elköszönt. Nekem valamiért összefonódik a horgászatuk a sötétséggel is. Egy kezemen meg tudom számolni hány süllőt fogtam az elmúlt 5 évben világosban. Nem mondom, hogy nem lehet eredményes a nappal is, de én akkor valahogy nem is igen próbálkozom. És különösen az októberi este az, ami magában hordozza a süllőpergetés feledhetetlen izgalmát és minden örömét. Az alkony még enyhe, a hideg még nem bánt, de arra bőven jó, hogy megtizedelje a vízre látogatókat. A csapadék ritka, hiszen január és február mellett ez a legszárazabb hónapunk. És a napnyugta nagyon sokszor csodálatos ebben az időszakban. Még világosban, szentület előtt kiismered a vizet, megtanulod a tempót, a súlyokat, csalikat, majd rád esteledik, lemegy a függöny… aztán jön az előadás! Vagy mégsem… és ha nem, akkor is kellemes az éj, szívesen maradsz sokáig. Idén néhány október végi alkalom a szép időn kívül végre rokonszenvesebb jószágokkal is megajándékozott.

A tegnapi napon a véletlen is hozzájárult, hogy egy jobb fogásba sodródjak. Bizakodva az elmúlt napok fogásain a megszokott helyeket próbáltam felfűzni egy motorcsónakos esti pergető körútra, de a feléig sem jutottam a tervnek, amikor motorom megadta magát. Mivel elég messzire kerültem a kikötőmtől, úgy döntöttem, hogy egy közeli helyen fogok kitartani, majd a horgászat végén összeszedem magam és felevezek a bázisig. Lement a Nap, szépen besötétedett. Egy jó órát szűrtem a medret gumihalaimmal, de kapásig sem jutottam. Csalódottság nélkül vágtam neki az evezésnek mondván, legalább erre a napra is jut valami kihívás. Jó 50 perc múlva értem a kikötő közelébe, de muszáj volt megállnom, pihenni. Egy olyan helyen álltam le, amit már régóta ki szerettem volna próbálni, de eddig sajnáltam a felfedezésre fordított időt. Féltem, hogy a régi bevált helyek adnának süllőt, míg én az új hely kiismerésével bajlódok. Hát most itt volt a lehetőség. Bár jó 2 órája lement a Nap, a telihold és a szélcsend miatt kiválóan láttam az áramlási viszonyokat

A kövezéstől 10-12 méterre kezdtem letapogatni a meglassuló, kavargó folyót. A 10g-os, 10 centis gumihal 4 méter mélyen érte el a feneket és néha köveket érintve döcögött felém. A harmadik behúzásra rettenetes kapásom volt, de nem akadt meg. Pár perc múlva, a párhuzam-kőhöz kicsit közelebb, újabb erős rántást kaptam, ami ezúttal egy 4,2 kilós sárkányban végződött. 

A szokásos fotózgatás, méregetés, csali ellenőrzés, csendes pihenő után újabb szépséget, egy 3 kiló körüli jószágot termeltem ki, majd 5 percre rá egy 2 kilósat. 10 perc kapástalanságot próbáltam megtörni egy új csalival, ami a második dobásra meghozta az újabb kettő feletti búcsú cimborát. Kisebb átállásokkal még ismerkedtem a területtel, de több éhes süllő már nem botlott belém. Ilyen pihenővel feltöltődve simán gyűrtem le a hátralévő távot a kikötőig.

Kedves szakaszomon így már 12-re nőtt a halat adó megállók száma. Ritka az ilyen izgalmas és eredményes este, de talán novemberben vár még rám hasonló!

hirdetés